Amfora

Régi-új formájú formabontó forma:
„Napelemes” AMFORA

A szél nesztelenül suhant a fák lombjai közt. A meleg épp elviselhető volt ezen a kellemes nyári délutánon, ahogy a teraszon üldögélve beszélgettünk az Élet kisebb és nagyobb dolgairól a hatalmas napernyő árnyékában.

Egyszer csak Laci felpattant:
– Mutatok valamit!

Kisvártatva ismét felbukkant. Aszalt szőlőszemekkel és áfonyával tért vissza.
– Kóstold meg! – mondta.

Rendben, gondoltam, bár ettem már mazsolát és áfonyát is, de megszokhattam már, hogy Lacinál sem minden az, aminek látszik. Nyilván egy közönséges szőlőszem őt sem hozná ilyen lázba, ha még oly szépen szóló is…

Számba vettem a szőlőszemet. Hmmm, finom édes, bár lédúsnak nyilván nem nevezhető… aztán egyszer csak furcsa dolgok kezdtek történni. Éreztem, ahogy egy kígyószerű energia végigáramlik belsőmben, aztán egy idő múlva, mintha már eljutna minden sejtemhez, amelyek valamennyien elkezdtek pulzálni és bizseregni, mintha most keltek volna életre igazán. Picit olyan, mint amikor az ember testét halvány áram járja át.
Az áfonya esetében is hasonló folyamatok játszódtak le, csak picit másképp…

Ez mi ez? – kérdeztem.

Csak mosolygott titokzatosan – ahogy szokott.
– Szerinted? – kérdezte.

Innen indult el közös kalandunk táplálkozással kapcsolatos fejezete…
Nyugodtan állíthatom, hogy igazi kincsekre derült fény a nyár folyamán, de a folyamat még most is zajlik. Mindig lenyűgöz, mikor az ember köré odarendeződnek a kirakós darabkái és szép sorjában minden értelmmel telik meg. Ilyenkor úgy érezzük magunk, mint Sherlock Holmes, a híres magándetektív, csak sokkal izgatottabbak vagyunk. A részletekre nekünk kell rájönnünk. Nekünk kell megfejtenünk, hogyan illeszkednek a darabkák egymáshoz és természetesen az sem mindegy, hogy milyen sorrendben próbáljuk meg őket összeilleszteni.

Laci létrehozott egy olyan technológiát, amellyel képes a táplálékban ugyanazt az energiaminőséget létrehozni, mint a Turánia™ vízben. A gyümölcsök ugyanis, még a teljes érettséggel sem érik el azt az állapotot, amely a szervezet számára igazán kívánatos, színtiszta energia lenne. Ezt a régiek tudták. Az alkímia nagymesterei képesek voltak ezt az átalakítást véghezvinni. Sajnos mára elfeledett tudássá vált. De most újra itt a kulcs a kezünkben!
(Jelen írás keretében pedig arra már nem is térnék ki, hogy amit a boltban meg tudunk vásárolni, az a szerencsétlen gyümölcs milyen érettségi-, és energiaszinten van.)
A gond innentől csak az volt, hogy ugyan, hogy tudjuk megőrizni ezt az energiát…

Közben „véletlenül” olyan információkhoz jutottam, melyben azt kérték tőlem, kísérjem végig Timi barátnőm egy átalakulási folyamaton, amiben felkészítik arra, hogy létre tudjon hozni egy különleges amforát. (Szücs Tímea; népi iparművész)
Minden információt megkaptam hozzá, már „csak” Timi hiányzott. Hálás lehetek, hogy régóta közös Úton járunk Vele, így győzködésre semmi szükség nem volt, egy kis bátorítás után vállalta a kihívást.
A legjobb dolgok akkor tudnak megszületni az életünkben, mikor képessé válunk fejet hajtani az Ég akarata előtt. A szolgálat hozzásegít a felemelkedéshez.
(A lezajlott folyamat részleteire nem térek ki. Akit érdekel, annak állok rendelkezésére.)

Timi kezei közt egy valóságos csoda öltött formát. Természetesen mondanom sem kell, hogy ez sem egy új tudás, csak egy rég elfeledett dolog leporolt, kifényesített és a mai világunkban alkalmazható, újragondolt változata.
A tárolóedény képes megőrizni az energiaminőséget, melyet a gyümölcs átvesz az átalakítási folyamat során, tehát akkumlátorként működik.
Nekem úgy mondták,  „A formába a napfény energiáját kell beletenni.” Szóval tulajdonképpen ez egy napelem. Nem csodálom, hogy Timinek először inába szállt… de számomra teljesen nyilvánvaló volt,  mivel őt választották ki, egészen bizonyos, hogy képes rá. Ez be is igazolódott, mikor az elkészült prototípust Lacinak átadtuk. A mérések során minden jel arra mutatott, jól dolgoztunk! :)

Eddig naspolyán és dión kísérleteztünk, azokat mézbe téve. A különféle gyümölcsöknek, különféle energiamintázata van. A méz is rengeteg információt hordoz és enélkül is eleve remek gyógyító hatása van. Így pedig – méltán állíthatom – turbó fokozatra lehet vele kapcsolni!
Naponta egy-két kiskanállal kell csak enni belőle és az szinte egész napra feltölt. A szervezetnek nem kell ahhoz is energiát elhasználnia, hogy átalakítsa a kívánatos formára, mert már „készen” van. Így veszteség nélkül jutunk „haszonhoz”.
Van „szerencsém” a saját bőrömön megélt tapasztalatról is beszámolni, amikor súlyos betegség (vesemedence-gyulladás) során alkalmazva a test energetikai állapotát (csakrák és szervek működése) nagyon rövid időn belül (fél óra!) normál szintre hoztuk pár kanál mézes naspolyával.
Laci természetesen mérte előtte és utána az állapotom. Kezdetben mi is megdöbbentünk és őszinte csodálkozással, de annál nagyobb reményekkel telve tekintettünk a jövő – egyelőre még picit homályos és fátyollal borított – távlataiba.

Ha bárki ezt a gondolatfonalat képes tovább gombolyítani, beláthatja, nem mindennapi dologgal ajándékoztak meg bennünket…

(További információ: Harsányi Girardi Lászlóhttp://girardimedicina.blogspot.hu)

 

Vélemény, hozzászólás?