A szerencsés véletlenek (ami nincs) összjátékának köszönhetően volt alkalmam kedves barátaim társaságában ellátogatni Boszniába.
Az ottani piramisok rejtélyéről már évekkel ezelőtt hallottam, hallgattam előadásokat. Valahol mélyen a szívemben már akkor megszületett a vágy, hogy ide mindenképpen – még ebben az inkarnációmban – szeretnék eljutni.
Az utazás annyira váratlanul köszöntött be életembe, hogy felkészülni sem volt rá időm (ami rám kevéssé jellemző). Megadtam magam a Sorsnak és elengedtem minden tervezést, felkészülést és elvárást. Hagytam, hogy megtörténjen, aminek ott és akkor meg kell történnie.
Aki ismer, az tudhatja, hogy ez számomra nem olyan könnyű. De mindenkinek, mindig van hova fejlődnie, ezért vagyunk itt. 
Az utazás ötletének szikrája Gyöngyi barátom férjének fejéből pattant ki, egy tévés interjú kapcsán, ami szintén a véletleneknek köszönhetően jutott el hozzá. Az előadás és a meghívott beszélgetőpartner (Sanel Silajdzic) annyira lenyűgözte, hogy tüstént akcióba lépett. Mi pedig ennek eredményeképp azon kaptuk magunk, hogy már az elérhető szállásokat bújjuk az interneten. Nagyjából két-három nap leforgása alatt minden összeállt, és készen állt a maroknyi csapat, hogy bevegye magát Bosznia-Hercegovina szívébe. A piramisok rejtélye és a hely páratlan energiái nyomába eredjen.
Nyilvánvalóan minden megélés egyedi és személyre szabott, ezért aztán nehéz is szavakba önteni. Ahogy azt mondani szokták, az utazás és a történtek minden várakozásom felül múlták.
A szállásunk csodálatos panorámával büszkélkedhetett az alagút bejáratához közeli hegy egy dél-keleti fekvésű oldalában, az őszi tájba olvadva. Esténként a kandallóban lobogó tűz mellett üldögélhettünk a nappaliban, vagy a kinti verandán a finomabbnál finomabb helyi ételeket majszolva.
A nagyjából öt napos program minden szinten (test, lélek, szellem) igénybe vett bennünket, táplált, gyógyított, feltöltött, emelt.
Alkalmunk nyílt megnézni az alagútrendszer feltárt részét (Tunel Ravne), amely feltehetően behálózza az egész települést és összeköti a piramisokat egymással. Tátottuk a szánkat az alagútban található, több mint 4 vagy 8 tonnás, 34 ezer éves megalitok láttán, melyeken rovásírás nyomai fedezhetők fel az éles szemű látogatók számára. Megcsodálhattuk a Nap és a Hold Piramisát, amelyen megtapasztalhattuk a különböző energiatípusok megjelenéseit. A völgyben lévő eddig ismert 5 piramis közül ez a kettő látogatható az érdeklődők számára. A kormeghatározásos vizsgálatok alapján (többféle megközelítéssel is dolgoztak a tudósok és kutatók az ásatások során) korukat 29 200 évesre teszik. Megalkotóik megdöbbentő pontossággal tájolták őket a kozmikus égtájak alapján (pontosabban, mint az egyiptomi nagy piramisokat). A több tonnás építőelemeket beton blokkokból hozták létre a helyszínen, a mai kor embere számára ismeretlen technológiával.
Túravezetőnknek, Sanelnek köszönhetően ezekben a napokban páratlan archeológiai, történelmi, energetikai és gasztronómiai tapasztalatokkal gazdagodhattunk. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy alig várjuk a folytatást…