Télzáró pincelátogatás Móron, Miklós Csabinál

Február utolsó vasárnapján útrakeltünk, hogy szemügyre vehessük az éledő természetet a Vértes lankáin, Móron.
Ahogy kihajtottunk az autópályára és szemünk előtt egyre szélesedett a látóhatár, úgy hullottak le rólunk a hétköznapok kisebb-nagyobb, helyenként nyomasztó feladatainak terhei.

A Nap sugarai fel-felbukkanva kacsingattak ránk, a tavasz ígéretét hozva. Bár az idő ugyan még meglehetősen szeles volt, de javuló tendenciát mutatva, a nap folyamán egyre kellemesebbé vált.

Ahogy Székesfehérvárt elhagytuk és elindultunk északnyugat felé, úgy tárultak elénk teljes életnagyságukban a hegyvonulatok, dimbek-dombok és mezők. A vetés már zöldellt, de a fák messziről még alvó állapotukat mutatták.

Hamarosan befordultunk Mórra, ami aznapi kirándulásunk úticélja volt. A település vonzóan rendezett és kellemesen barátságos hangulatot áraszt.

Házigazdánk Miklós Csabi volt, aki a szakmai és kulináris élményekről maximálisan gondoskodott.
Alkalmunk volt végigkóstolni a 2015-ös – kiemelkedően jó évjáratú – termésből készülő újborokat.
A Móri Borvidék évszázadok óta az Ezerjóról híres. Ami igaz, az igaz, megszolgálta a hírnevét. A Vértes mészköves talaján termesztett szőlőből kiváló aromájú és minőségű bor készíthető.
A legismertebb fajtán kívül sok mással is volt szerencsénk személyes ismeretséget kötni.
(A teljesség igénye nélkül egy-kettőt megelmítek: Blanné – Sauvignon Blanc, Blanc – Pinot Blanc, DemiMór – Királyleányka, RogerMoor – Rajnai Rizling, Ezerjó, Zöld Veltelini, Chardonnay…)

Méltán állíthatom, hogy a fehérborok szerelmesei megtalálhatják Csabinál az ízlésviláguknak leginkább megfelelő nedűt – legyen az édesebb, gyümölcsösebb, aromásabb, legyen könnyedebb, „zöldebb” vagy akár karakteres, savait nem rejtegető fajta.

A kóstoló után kerekes lóra pattanva felkapaszkodtunk az egyik ültetvényt megnézni. Sehol egy lélek. Csak a nagy madarak ragadoztak méltósággal keringve a levegőben.
A szőlő is még csak most ébred lassan a téli álmából. Jönnek a tavaszi munkálatok – Csabi kedvence – a metszés. Két-három tőkén meg is nézhettük ennek csínját-bínját, mire kell figyelni, attól függően, mit és hogyan csinál a gazda, mire számíthat az év során növényeitől.

Jó volt látni, hogy a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően  elkészült a Vértes lábánál Csőkakő felé húzódó hangulatosan kanyargós aszfaltozott sportút, ahol kerékpárral, görkorcsolyával, stb. kellemes túrát tehetünk akár az egész családdal vagy kisebb-nagyobb baráti társasággal.

A finom boroktól és vendéglátónktól fájó szívvel búcsút véve indultunk vissza. Menet közben még meghódítottuk Csőkakő várát, ahonnan lenézve gyönyörű panoráma tárult a szemünk elé. Fentről nem okozott nehézséget elképzelni, milyen lehetett a várurak élete. Picit párás volt a táj és még kihaltnak tűnt, de a levegőben már érezni lehetett a megállíthatatlanul közelgő tavasz bizonyosságát.

Mindent összevetve nagyon kellemes, könnyed, de annál tartalmasabb nappal zárhattuk a telet!
Adtunk testnek-léleknek-szellemnek