Ha a vándort nem csak a Balaton türkiz fénnyel csillogó vize vonzza magához, hanem kedvét leli a dimbek-dombok közti barangolásban is, akkor mindenképp érdemes ellátogatnia a Balaton északi partvidékén fekvő hegyek-völgyek ölén elterülő – a tájat ékszerekként díszítő – településekre. Az ember a csodaszép kilátáson kívül igazán érdekes felfedezésekre bukkanhat…
Nekünk idén nyáron volt szerencsénk jó pár ámulatba ejtő csodára lelnünk. Felfedezőutunk ez alkalommal Balatonfűzfőtől Nagyvázsonyig tartott.
Az egész vidék telis-tele van ősi templomok maradványaival. A táblák XII-XIII. századra datálják építésüket, amivel vitatkozni nem tudunk. Azt azonban tudhatjuk, hogy eleink a templomokat nem véletlenül építették oda ahova. A templom célja az adott helyen fellelhető speciális szakrális energiamintázat rögzítése volt, az Ég és a Föld összekapcsolása. Ezek az energiamintázatok feltehetően egyidősek Földünk keletkezésével. Ezek az energiapályák hasonlatosak testünk meridiánrendszeréhez, melyben szintén az éltető energia áramlik. Az emberi testen a kiemelt akupunktúrás pontokon keresztül képesek vagyunk beavatkozni annak energiarendszerébe. Nagyon képletesen szólva a Föld hasonló “energia-csomópontjain” épült templomok és az ősi beavatott mesterek együttes erejével a rég letűnt korok emberei képesek voltak együtt lüktetni a Földdel és összekapcsolódni nem csak Vele, hanem az Éggel is. Ennek a csodának lehettünk pár pillanatra részesei egy-egy romnál tett látogatásunk alkalmával.
Némelyeket az idők során már sűrűn körbeépítettek nyaralókkal, így szürreális volt a vasút hangosbemondójának hang aláfestése közben valami ősi energiába mélyülni és beengedni azt. Ezeken a helyeken már nem volt sértetlen az energiamintázat, a rendszer meggyengült. Ennek legkiválóbb – és egyben szomorú – példája az a “szerencsétlen” maradvány, mely a vízművek által lezárt munkaterületen fekszik, a keresztül-kasul cikázó magasfeszültségű távvezetékek árnyékában, mellette a 71-es főút forgalmával…
Némelyek területére újkori templomok kerültek, de a tér itt is jelentősen beszűkült. Habár az újonnan épített templom(ok) nem a legmegfelelőbb tájolásúak, így is sokat segítenek az energiamintázat rögzítésében, megőrzésében és működtetésében.
Némelyek tágas mezőkön vagy kaszálókon terülnek el, ahol szinte csak a madár jár. Ezeken a helyeken pillanat-töredéknyi időre átélhettük a valódi szabadság érzését, ahogy képesek voltunk belehelyezkedni a fölöttünk vitorlázó hatalmas és fenséges ragadozómadarak tollazatába. Végtelen tér, lebegés, simogató napfény, cirógató szellő, virágok illata, fák lombjainak duruzsolása, tücskök ciripelése…
Némelyek pedig eldugottan várakoztak az erdő mélyén, – mókusok és énekes madarak társaságában – hogy a kitartó Keresők rájuk találjanak, és ismét működésbe lendülhessenek.
Feltehetően az összes egykori templom egy élő rendszer része volt, szerte a Kárpát-medencében.
Mint mindenre, erre is igaz, hogy a megfelelő időben kell a megfelelő helyen lenni. Aki ezt képes megvalósítani az életében, az lehetőséget kap átélni a kisebb és nagyobb varázslatokat, és egy-egy múló pillanatra alkalma nyílhat találkozni Istennel is…